Társ író rovat! Szeparációs szorongás Alexandra tollából

Szeparációs szorongás🙈

 Lehet, hogy ez a dolog előszőr nálam alakult ki és utána a kisfiamnál? Létezik, hogy én jobban szorongok, ha nincs a közelembe? Majd aztán mikor ő nem lát engem vagy úgy érzi, hogy távolodom iszonyatos keserves sírásba kezd és csak nálam nyugszik meg.

 Egyik felem azt mondja, hogy nem gond majd megoldjuk, mikor már mindketten készen állunk a különválásra. De lesz ilyen valamikor? Persze jól esik néha mikor meg tudok inni nyugalomban egy kávét, de az csak akkor működik ha épp alszik.

  Ugyanis, ha a drága anyósom épp leviszi a kicsit 30 perc sétára én akkor sem vagyok nyugodt, pörgök mint a búgós csiga ahelyett, hogy pihennék. 

 Az is lehet, hogy ez amiatt van, mert kétszer hagytam egyedül ( másik szobába voltam csak), a kisfiam felnött felügyelettel és egy tizenéves gyerekkel.

  Elvileg játszottak, mind kétszer. Csak aztán elfelejtettek rá figyelni és hatalmasat zakózott a gyerek. 

Az ügyeleten kötöttünk ki, olyan csúnyán ütötte meg magát. De hála isten nem lett semmi baj. Második alkalommal pedig a forró sütőre nyúlt rá, szintén felügyelettel. 

 Szóval így esélytelen, hogy mégegyszer másra bízzam. 

Tudom, hogy előfordulnak balesetek, de könyörgöm így, hogy merjem bárkire is rábízni? Pedig néha tényleg jól esne egyet elmenni jógázni vagy egy csajos csevegés, de ilyen áron inkább kihagyom. 

 Előre rettegek és szó szerint gyomorgörcsöm van az óvodától!!! Nem tudom más, hogy csinálja.