Amikor az a bizonyos bili ...

 Biztosan mindenkinél volt már olyan hogy úgy érezte elég . Elbújt volna az egész világ elől,  magára zárta volna az ajtót és belebúrkolózott volna a magányba. 

Na hát ez addig teljesen jól kivitelezhető amíg az embernek nincs gyereke , mert utána kb a wc-re sem jár többet egyedül.  

Nyilván túlzás , nálunk vannak ebben határok de mostanában úgy érzem kicsit a gödör aljára kerültem idegileg . Rengeteg stressz helyzet , gondok , megoldandó feladat zúdult rám amelett hogy egyedül vagyok ( Zoli angliában) egy lázadó,  hisztis , dacos 4 évessel most már május óta.  Van segítségem ha nagyon muszáj vagy ha Narának van kedve kicsit elmenni pl a tesómékhoz de az elmúlt kb 3 hétben úgy érzem hogy elég... elég a világból,  az emberekből, elég a gyereknevelésből és mindenből.  

Egyszerűen csak szeretnék egy pár órát semmit tenni , belemerülni a gondolataimba,  megenni és sütit,  nézni egy filmet vagy bármit tenni úgy hogy ne az legyen a gondolataim 99%-a hogy mit csinál a gyerek , rend van e , mi legyen a kaja... szeretnék pár órára csak Adri lenni , az az Adri aki azt és akkor tesz mikor kedve szottyan.  Bizony vannak ilyen lehetetlen gondolataim , vágyaim így 4 év leforgása alatt azt hiszem ennyit én is megengedhetek magamnak ... na nem panaszkodás ez csak tudom hogy másnál is borul a bili de elfolytja magában minthogy beszélne róla.  Valójában nincs ezzel az egésszel semmi baj , ettől még nem lesz senki szar ember de vannak érzései, vannak vágyai egy anyának , egy szülőnek is mindamelett hogy a gyereke a világ közepe.  

Mostanában sokszor fordult elő hogy felemeltem a hangom , hogy egy egy szituációban legszívesebben elsírtam volna magam , hogy nem értem a miérteket,  hogy mit kellene máshogy csinálnom hogy a gyerek ne legyen értetlen,  hogy végre ne érezzem azt hogy a falnak beszélek... igen a gyerekek folyamatosan változnak,  vannak időszakok amiket extra nehézzé tesznek . A kiborulás egy teljesen normális reakció . 

Minden elmúlik egyszer azt mondják így biztos vagyok benne hogy ez sem tart örökké de most valahogy nincs meg az a bizonyos fény az alagút végén.  Tudom hogy a saját feszültségem is kihat a környezetemre,  kihat Narára is és persze az ő kis műsorai sem segítik ezt ... 

Maga az élet ilyen ezt is tudom , egyszer fent máskor meg lent és mindkettőnek megvan az oka , a miértje,  a tanulsága csak hát mikor benne van az ember a közepében akkor nem feltétlen látja belülről így a dolgokat... 

Magamat kell összekapni és higgadtan állni az akadályok,  feladatok elé , de van amikor jól esik így kiadni gőzt , hisztizni egyet vagy csak szimplán leírni mik zajlanak bennem ,  aztán pedig felépítem újra önmagam a kis világomban és folytatom az életem . 

Nincs olyan hogy fekete fehér,  semmi csak ez vagy csak az ...

A hisztis , dackorszakos gyerek pedig kicsi máshogy nem tudja az érzéseit,  indulatait kifejezni  ( azért azt megjegyezném hogy nem arról van szó amikor a gyerek elvan kapatva és azért megy a műsor mert a szülő mer nemet mondani ) kezelni kell ezt is lehetőleg higgadtan ... és ez az ami mostanában nem éppen sikerül,  elmondok valamit 5x és már csak azért se hallja meg , azért se úgy csinálja vagy éppen azért se érti meg hogy nem jó úgy,  nem úgy kell csinálni... de ez is elmulik , bár lehet mire túl jutunk rajta nem marad ép hajszálam 😁 

Ettől függetlenül imádom,  a vilagom közepe de jelenleg egy lakatlan szigeten szeretnék ülni egyedül,  pár liter pálinkával és csak úgy kiadni magamból mindent 😃😃 

Tudom hogy másoknál is van ilyen , nem vagytok egyedül . Mindenkinek megvan a maga problémája,  néha pár jó szó is elég,  sokat tud adni a másiknak.  

Bízom benne hogy nem tart sokáig ez sem és újra nyugodt,  kiegyensúlyozott napok várnak bennünket 😊