Gyermekkor ❤
Pontosan hajnali negyed 6 van... Manó alszik , nem rég evett . Én pedig kicsit elmélkedem. Nem azért mert nem tudnék aludni hanem azért mert most van szükségem egy kis én időre. Így egyedül, napközben csak ő tölti ki a napokat egy hajmosás, gyors zuhany vagy éppen egy kávé egy 5 perces pihenő mind mind felértékelődik. Ki kell használnom minden kis pillanatot hogy magammal is törődjek 😊 nem merülhetek le , most nem... jelenleg az , hogy ezeket itt írom feltölt, most erre van szükségem . ❤
Gyermekkor ... mennyire fontos ? Személy szerint én azt gondolom , hogy ez határoz meg mindent, ez formált bennünket olyanná amilyenek vagyunk felnőttként, Az otthonról hozott értékek, tapasztalatok azok a dolgok amiket ebben az időszakban tanultunk , tapasztaltunk.
Az én gyermekkorom tartalmas volt, mindkét véglet szerepelt benne ... mint a hullámvasút. .vannak szép emlékeim és vannak amiket bár el tudnék felejteni. Szerettem gyerek lenni , önfeledt és gondtalan ...igaz már nagyon korán vége lett ennek de úgy érzem ennél többet nem is kaphattam volna .
Az igazsághoz olyan dolgok is hozzátartoznak hogy sosem voltunk gazdagok , tudom milyen az ha nincs ... ha nem kapsz meg valamit amit éppen akkor szeretnél , ha nincs egy millió fölösleges méreg drága játékod mint a szomszéd gyereknek ... tudom milyen az amikor a szuleim feje fájt amiatt hogy a mindennapi ételre megteremtsék a pénzt és ez NEM szégyen ..!! Tudom milyen az amikor mások hencegnek a méreg drága dolgaikkal közben én őrültem volna egy apróságnak is . Mégsem vagyok nagyra vágyó a mai napig sem... mindent megtudok becsülni, tudom milyen a kétkezü munka ... és azt is tudom hogy ha nem így lett volna akkor egy teljesen más ember lennék most. Soha , egy pillanatra sem felejtettem el , hogy honnan jöttem és én sok emberrel ellentétben hálás vagyok azért hogy mindez igy volt... mert ezek az apró dolgok tettek engem ilyenné mert ha pénzből néha kevés is volt ...szeretből soha...ez kárpótolt mindenért!
A szüleim a lehető legtöbbet megtettek értem és az öcsémért és bár el váltak én nem hibáztatom őket... nehéz volt megszokni a gondolatot , hogy minden megváltozott de az idő egy picit be gyógyította ezeket a sebeket . Bár soha nem gondoltam volna hogy ez valaha is igy lesz ma már úgy gondolom hogy jobb így , okkal történt minden .
A gyermekkor számomra mindennek az alapja ! Mi sosem voltunk kizárva semmiből! Ha a nagymamám sütit sütött én ott álltam és lestem el a lépéseket, vagy ha épp a kedvencemet főzte mindig kérdeztem hogy mit tesz bele , miért, mennyit ...hogyan. A mai napig imádok a konyhában tenni venni ...ezt is hoztam magammal !
Akkoriban rengeteg állatuk is volt , sok boci , coca , csirkék sőt még neveltünk vaddisznó malacot és őz gidát is ... sok gyerek állatot csak az állatkertben lát...nekünk saját volt, és annyira szerettem . Emlékszem ha boci volt születőben még óvodába sem akartam menni (oda amúgy se...erről kicsit később) csak hogy láthassam, nevet adhassak neki , ugyan ez volt a kismalacok érkezésekor... Mindig a nagyszüleimnél aludtam ilyenkor nehogy le maradjak , képes voltam fent lenni velük egész éjjel... és őszintén. .ugy hiányoznak ezek a dolgok... a nagypapám, az állatai, a közös dolgaink , a hangja ...a szeretete ... Én mellette nőttem fel, sajnos az élet -közbe szólt és túl korán kellett vissza költöznie a mennyországba...
Annyi mindent tanultam tőlük... ha hiszitek ha nem úgy tanultam meg önállóan járni hogy a Papintóm két csokor szalmát nyomott a kezembe mert nem tudott tőlem semmit csinálni ... állandóan fogtam a kisújját és mentem vele mindenhova . Neki pedig igy elég nehéz volt ellátni az állatokat... 9 hónapos voltam amikor kaptam két csokor szalmát és irány a nagyvilág ❤ csak hálás lehetek nekik hiszen csak adtak adtak és adtak nekem ❤😊
Én is ilyen szülő szeretnék lenni aki habár a csillagokat nem tudja le hozni ...csak ad ad és ad értékeket, emlékeket, szeretet ❤ Azt szeretném ha az én kislányomnak is tartalmas de tanulságos gyermek kora lenne . Szuper közös emlékekkel 💙💜
Sajnos az én gyermekkorom 16 évesen össze omlott ... eggyik napról a másikra kellett felnőnöm és helyt állnom...akkor veszítettük el a nagypapám...az egész család darabjai hullott szét... úgy éreztem az én feladatom össze tartani ... erőm felett próbálkoztam...felnőtteb voltam akkor abban a helyzetben mint a családomból bárki ... de sajnos egyedül nem sikerült...az összetartó kapocs hiányát erőm felett sem tudtam pótolni ma már tudom hogy nem én buktam el hanem a családom nem volt elég erős... ők adták fel. Emiatt sem hibáztatok senkit az élet megy tovább .
Minden rossz dolgot megszépít az idő és ez tényleg így van. 17 évesen iskola mellett "napszámba " jártam ... idős nénikhez takarítani, kertben segíteni, majd egy gazdaságba paprikát szedni , utána egy cukrászdába kísegítőnek. Mindet imádtam , megvolt a saját kis pénzem amit soha nem költöttem hülyeségekre... másokkal ellentétben nekem a szüleim nem tudtak méreg drága okos telefont venni, hónapokig spóroltam és megvettem magamnak , igaz már nem működik de őrizgetem azota is. Büszke vagyok magamra amiért ebben a nehéz életben helyt tudtam állni... és ezt mind a magammal hozzotaknak köszönhetem. Láttam a nagyszüleim , szüleim dolgozni , harcolni nap mint nap ... jó lecke volt , jó példa volt .
Középiskolában sem tartóztam a nagymenők közé, nem is akartam olyan felületes életet, nem akartam soha olyan elkényeztetett lenni... nem irigyeltem inkább sajnáltam őket hogy mennyi mindenről maradtak le ami nekem megadatott . Minden egyes nap csak hozzá tett ahhoz aki ma vagyok .
Amikor egy rossz kapcsolatból kilépve , az iskolát otthagyva ...egyedül maradtam mert a családom nem támogatott az akkori döntéseimben úgy döntöttem hogy változtatni akarok ... messze akarok menni , világot akarok látni. 20 évesen egy barátnőmmel el indultam angliaba ... a bizonytalanba az ismeretlenbe ... ahova kimentünk átvertek minket de nem estem kétségbe, az utolsó pénzünkön költöztünk el másik helyre, kerestünk munkát és nem adtuk fel. Ezután ismertem meg a páromat ... egészen angliáig kellett menni hogy megtaláljam azt az embert aki mellett boldog lehetek , önmagam lehetek ....aki nem akart megváltoztatni, elvárásokat rám erőltetni végre önmagam lehettem.
Lehet hogy ha gyermekként nem kapom ezeket ma más lennék, lehet nem lenne családom...nem lenne semmim. Számomra a gyermekkor mindennek a kezdete ... ezekmiatt sikerült felépítenem egy olyan életet amiben boldog vagyok , ami az enyém amit imádok ❤ igen néha nehéz, jobb lenne ha minden máshogy lenne de nem vagyok elegedetlen sőt...
Igyekszem olyan szülő lenni aki egy talpra esett , akár a jéghátán is megélő új kisembert nevel , mert valljuk be ebben a világban szükség is van erre . Szeretnék a kislányomnak mindent megadni azt is ami nekem nem volt. Azt szeretném hogy tudja mi mindig itt leszünk neki és ránk számíthat. Egy csodálatos gyermekkort szeretnék neki , tartalmakkal , emlékekkel.
Remélem mindez sikerülni fog , erőm felett is ezen leszek ❤
Gyermekkor ... mennyire fontos ? Személy szerint én azt gondolom , hogy ez határoz meg mindent, ez formált bennünket olyanná amilyenek vagyunk felnőttként, Az otthonról hozott értékek, tapasztalatok azok a dolgok amiket ebben az időszakban tanultunk , tapasztaltunk.
Az én gyermekkorom tartalmas volt, mindkét véglet szerepelt benne ... mint a hullámvasút. .vannak szép emlékeim és vannak amiket bár el tudnék felejteni. Szerettem gyerek lenni , önfeledt és gondtalan ...igaz már nagyon korán vége lett ennek de úgy érzem ennél többet nem is kaphattam volna .
Az igazsághoz olyan dolgok is hozzátartoznak hogy sosem voltunk gazdagok , tudom milyen az ha nincs ... ha nem kapsz meg valamit amit éppen akkor szeretnél , ha nincs egy millió fölösleges méreg drága játékod mint a szomszéd gyereknek ... tudom milyen az amikor a szuleim feje fájt amiatt hogy a mindennapi ételre megteremtsék a pénzt és ez NEM szégyen ..!! Tudom milyen az amikor mások hencegnek a méreg drága dolgaikkal közben én őrültem volna egy apróságnak is . Mégsem vagyok nagyra vágyó a mai napig sem... mindent megtudok becsülni, tudom milyen a kétkezü munka ... és azt is tudom hogy ha nem így lett volna akkor egy teljesen más ember lennék most. Soha , egy pillanatra sem felejtettem el , hogy honnan jöttem és én sok emberrel ellentétben hálás vagyok azért hogy mindez igy volt... mert ezek az apró dolgok tettek engem ilyenné mert ha pénzből néha kevés is volt ...szeretből soha...ez kárpótolt mindenért!
A szüleim a lehető legtöbbet megtettek értem és az öcsémért és bár el váltak én nem hibáztatom őket... nehéz volt megszokni a gondolatot , hogy minden megváltozott de az idő egy picit be gyógyította ezeket a sebeket . Bár soha nem gondoltam volna hogy ez valaha is igy lesz ma már úgy gondolom hogy jobb így , okkal történt minden .
A gyermekkor számomra mindennek az alapja ! Mi sosem voltunk kizárva semmiből! Ha a nagymamám sütit sütött én ott álltam és lestem el a lépéseket, vagy ha épp a kedvencemet főzte mindig kérdeztem hogy mit tesz bele , miért, mennyit ...hogyan. A mai napig imádok a konyhában tenni venni ...ezt is hoztam magammal !
Akkoriban rengeteg állatuk is volt , sok boci , coca , csirkék sőt még neveltünk vaddisznó malacot és őz gidát is ... sok gyerek állatot csak az állatkertben lát...nekünk saját volt, és annyira szerettem . Emlékszem ha boci volt születőben még óvodába sem akartam menni (oda amúgy se...erről kicsit később) csak hogy láthassam, nevet adhassak neki , ugyan ez volt a kismalacok érkezésekor... Mindig a nagyszüleimnél aludtam ilyenkor nehogy le maradjak , képes voltam fent lenni velük egész éjjel... és őszintén. .ugy hiányoznak ezek a dolgok... a nagypapám, az állatai, a közös dolgaink , a hangja ...a szeretete ... Én mellette nőttem fel, sajnos az élet -közbe szólt és túl korán kellett vissza költöznie a mennyországba...
Annyi mindent tanultam tőlük... ha hiszitek ha nem úgy tanultam meg önállóan járni hogy a Papintóm két csokor szalmát nyomott a kezembe mert nem tudott tőlem semmit csinálni ... állandóan fogtam a kisújját és mentem vele mindenhova . Neki pedig igy elég nehéz volt ellátni az állatokat... 9 hónapos voltam amikor kaptam két csokor szalmát és irány a nagyvilág ❤ csak hálás lehetek nekik hiszen csak adtak adtak és adtak nekem ❤😊
Én is ilyen szülő szeretnék lenni aki habár a csillagokat nem tudja le hozni ...csak ad ad és ad értékeket, emlékeket, szeretet ❤ Azt szeretném ha az én kislányomnak is tartalmas de tanulságos gyermek kora lenne . Szuper közös emlékekkel 💙💜
Sajnos az én gyermekkorom 16 évesen össze omlott ... eggyik napról a másikra kellett felnőnöm és helyt állnom...akkor veszítettük el a nagypapám...az egész család darabjai hullott szét... úgy éreztem az én feladatom össze tartani ... erőm felett próbálkoztam...felnőtteb voltam akkor abban a helyzetben mint a családomból bárki ... de sajnos egyedül nem sikerült...az összetartó kapocs hiányát erőm felett sem tudtam pótolni ma már tudom hogy nem én buktam el hanem a családom nem volt elég erős... ők adták fel. Emiatt sem hibáztatok senkit az élet megy tovább .
Minden rossz dolgot megszépít az idő és ez tényleg így van. 17 évesen iskola mellett "napszámba " jártam ... idős nénikhez takarítani, kertben segíteni, majd egy gazdaságba paprikát szedni , utána egy cukrászdába kísegítőnek. Mindet imádtam , megvolt a saját kis pénzem amit soha nem költöttem hülyeségekre... másokkal ellentétben nekem a szüleim nem tudtak méreg drága okos telefont venni, hónapokig spóroltam és megvettem magamnak , igaz már nem működik de őrizgetem azota is. Büszke vagyok magamra amiért ebben a nehéz életben helyt tudtam állni... és ezt mind a magammal hozzotaknak köszönhetem. Láttam a nagyszüleim , szüleim dolgozni , harcolni nap mint nap ... jó lecke volt , jó példa volt .
Középiskolában sem tartóztam a nagymenők közé, nem is akartam olyan felületes életet, nem akartam soha olyan elkényeztetett lenni... nem irigyeltem inkább sajnáltam őket hogy mennyi mindenről maradtak le ami nekem megadatott . Minden egyes nap csak hozzá tett ahhoz aki ma vagyok .
Amikor egy rossz kapcsolatból kilépve , az iskolát otthagyva ...egyedül maradtam mert a családom nem támogatott az akkori döntéseimben úgy döntöttem hogy változtatni akarok ... messze akarok menni , világot akarok látni. 20 évesen egy barátnőmmel el indultam angliaba ... a bizonytalanba az ismeretlenbe ... ahova kimentünk átvertek minket de nem estem kétségbe, az utolsó pénzünkön költöztünk el másik helyre, kerestünk munkát és nem adtuk fel. Ezután ismertem meg a páromat ... egészen angliáig kellett menni hogy megtaláljam azt az embert aki mellett boldog lehetek , önmagam lehetek ....aki nem akart megváltoztatni, elvárásokat rám erőltetni végre önmagam lehettem.
Lehet hogy ha gyermekként nem kapom ezeket ma más lennék, lehet nem lenne családom...nem lenne semmim. Számomra a gyermekkor mindennek a kezdete ... ezekmiatt sikerült felépítenem egy olyan életet amiben boldog vagyok , ami az enyém amit imádok ❤ igen néha nehéz, jobb lenne ha minden máshogy lenne de nem vagyok elegedetlen sőt...
Igyekszem olyan szülő lenni aki egy talpra esett , akár a jéghátán is megélő új kisembert nevel , mert valljuk be ebben a világban szükség is van erre . Szeretnék a kislányomnak mindent megadni azt is ami nekem nem volt. Azt szeretném hogy tudja mi mindig itt leszünk neki és ránk számíthat. Egy csodálatos gyermekkort szeretnék neki , tartalmakkal , emlékekkel.
Remélem mindez sikerülni fog , erőm felett is ezen leszek ❤
Megjegyzések
Megjegyzés küldése