Szabadon nevelés
Kezdjük talán az elején , a szabadon nevelés egy nem elismert nevelési forma . Mondhatjuk úgy a kötődő nevelés egy nagyon közeli rokona . Nincsennek szabályok , mármint vannak de nem a megszokott kőbevésett szabályok... A gyermek a saját akarata , fejletségi szintje mentén a saját ütemében nevelődik (de furi szó ) nem zárjuk kalitkába, nem állítunk fel veleszemben elvárásokat , nem követjük a nagykönyv szerinti lépéséket. Teljesen hagyjuk úgy történni a dolgokat ahogy az Ő üteme diktálja. Nem erőltetünk semmit , nem akarjuk a saját akaratunkat rajta érvényesíteni.
Honnan is jött ez az egész ? Én mondhatni egy olyan családban nőttem fel ahol állandó volt a vita , a különbözések a megnem értettségek... mindenki mást látott jónak és mást akart átadni nekem , mindannyian külömböző elvárásokat állítottak fel velem szemben és a emiatt rengeteg úgynevezett kalitkát kaptam ... szabályokat, érzelmi zsarolást, büntetést... nagyon hosszú ideig nemtudtam ebből kiszakadni , mindig vissza rántottak... Már akkor tudtam, hogy mik azok a dolgok amiket én SOHA nem fogok a gyermekemmel szemben alkalmazni .
Úgy gondolom nekünk szülőknek a gyermek boldogságának kell lennie az elsőnek. Ahogy mi elvárjuk, hogy mások elfogadják a döntésünket úgy nekünk is el kell fogadni a gyermekünk döntésit és támogatni benne nem pedig visszahúzni.
Minden lélek azért születik ide , hogy a saját útját járja szabadon , szerető és boldog környezetben.
A szülők feladata az , hogy a gyermek kiegyensúlyozott legyen, elérje az álmait, boldog legyen .
Ezek miatt a dolgok miatt nem szeretem sőt kimondottan utálom az óvoda és az iskola jelenlegi rendszerét és azt , hogy mindez kötelező. Már 3-4 évesen elkezdődik azoknak a tiszta és gyönyörű szárnyaknak a letörése amikkel ezek a kis csodák közénk érkeznek. . egy halom dologban kell helytálljanak és sokszor Ők nem tudják elmondani , hogy nem állnak még rá készen. Kiszakadni az otthoni közegből, beilleszkedni egy idegen helyre , megfelelni az ottani szabályoknak... Mondhatjuk az óvoda talán ebből a leglazább hiszen ott van lehetőség fél napos ott -tartózkodásra míg az iskolában ott kell lenni reggel 8-tól este 5-ig mert ugye már a napközi is kötelező és a 6-7 éves gyereknek is 6-7 tanórája van... ennél jobban nem is lehetne túlterhelni őket...
A szabadon nevelés egészen addig tud működni igazán amíg a gyermek nem kerül be a rendszerbe onnantól kezdve már az egész maximum csak félig működhet, csak az otthoni közegben.
Nem arról van szó, hogy a gyerekre rá kell hagyni mindent , nem kell neki feladatokat adni , nem kell hogy teljesítsen hanem arról, hogy mindezt úgy kellene csinálni ahogy neki a legjobb a legyen és a saját képességeihez merten megfeleljen .
Emlékszem én gyűlöltem az óvodát, utáltam azt , hogy nem lehetek otthon a saját kis világomban , hogy délben ebéd után aludni kell, hogy megvan szabva mikor lehet a szabadba menni ... hogy részt kell venni olyan dolgokban amikben nem éreztem jól magam mint pl ünnepélyeken való szereplés .. ezeket a dolgokat mind rákényszerítjük a gyermekre akkor is ha ő nem akarja .
Nálunk ilyen nincs mármint itthon . Igyekszünk úgy terelhetni a kis útját, hogy ő jól érezze magát, hogy a dolgok csak annyira terheljék meg amennyire muszáj és amennyire ő elbírja . Nem akarjuk kalitkába zárni és letörni a szárnyait. Természetesen ettől függetlenül neki sem szabad mindent , rászólunk mi is , megtanítjuk neki mit szabad és mit nem de mindezt próbálva mindig az Ő szintjén.
Sok szülő hatalmasat hibázik ott amikor azt gondolja, hogy uralma van a gyerek felett és eldönti mi a jó neki helyette ... melyik iskolába menjen , milyen szakkörre járjon , mi legyen ha felnőtt lesz. . Stb stb stb de ehhez semmi közünk! A döntés joga egyedül a gyermeké! Nekünk mögötte kell állnunk mint egy megrendíthetetlen várfal és támogatni őt , hogy had nyithassa ki a szárnyait ahogy csak tudja és szeretné.
Én szeretném ha Nara úgy nőne fel , hogy a lehető legszabadabb marad és a ténylegesen (sajnos) kötelező dolgokon kívül semmi más nyomás nem kerül majd rá. Szeretném ha egy kiegyensúlyozott felnőtt válna belőle és ezt már gyermekkorban kell megalapozni .
Tudom sokak számára ez megbotránkoztató meg azt vallják jónak ha a gyerek teljesen levan terhelve és az irányításuk alatt áll.. szerintem ez egyáltalán nem helyes .
Ennyi lenne röviden a szabadon nevelés ahogy én/ Mi gondoljuk ☺️
Honnan is jött ez az egész ? Én mondhatni egy olyan családban nőttem fel ahol állandó volt a vita , a különbözések a megnem értettségek... mindenki mást látott jónak és mást akart átadni nekem , mindannyian külömböző elvárásokat állítottak fel velem szemben és a emiatt rengeteg úgynevezett kalitkát kaptam ... szabályokat, érzelmi zsarolást, büntetést... nagyon hosszú ideig nemtudtam ebből kiszakadni , mindig vissza rántottak... Már akkor tudtam, hogy mik azok a dolgok amiket én SOHA nem fogok a gyermekemmel szemben alkalmazni .
Úgy gondolom nekünk szülőknek a gyermek boldogságának kell lennie az elsőnek. Ahogy mi elvárjuk, hogy mások elfogadják a döntésünket úgy nekünk is el kell fogadni a gyermekünk döntésit és támogatni benne nem pedig visszahúzni.
Minden lélek azért születik ide , hogy a saját útját járja szabadon , szerető és boldog környezetben.
A szülők feladata az , hogy a gyermek kiegyensúlyozott legyen, elérje az álmait, boldog legyen .
Ezek miatt a dolgok miatt nem szeretem sőt kimondottan utálom az óvoda és az iskola jelenlegi rendszerét és azt , hogy mindez kötelező. Már 3-4 évesen elkezdődik azoknak a tiszta és gyönyörű szárnyaknak a letörése amikkel ezek a kis csodák közénk érkeznek. . egy halom dologban kell helytálljanak és sokszor Ők nem tudják elmondani , hogy nem állnak még rá készen. Kiszakadni az otthoni közegből, beilleszkedni egy idegen helyre , megfelelni az ottani szabályoknak... Mondhatjuk az óvoda talán ebből a leglazább hiszen ott van lehetőség fél napos ott -tartózkodásra míg az iskolában ott kell lenni reggel 8-tól este 5-ig mert ugye már a napközi is kötelező és a 6-7 éves gyereknek is 6-7 tanórája van... ennél jobban nem is lehetne túlterhelni őket...
A szabadon nevelés egészen addig tud működni igazán amíg a gyermek nem kerül be a rendszerbe onnantól kezdve már az egész maximum csak félig működhet, csak az otthoni közegben.
Nem arról van szó, hogy a gyerekre rá kell hagyni mindent , nem kell neki feladatokat adni , nem kell hogy teljesítsen hanem arról, hogy mindezt úgy kellene csinálni ahogy neki a legjobb a legyen és a saját képességeihez merten megfeleljen .
Emlékszem én gyűlöltem az óvodát, utáltam azt , hogy nem lehetek otthon a saját kis világomban , hogy délben ebéd után aludni kell, hogy megvan szabva mikor lehet a szabadba menni ... hogy részt kell venni olyan dolgokban amikben nem éreztem jól magam mint pl ünnepélyeken való szereplés .. ezeket a dolgokat mind rákényszerítjük a gyermekre akkor is ha ő nem akarja .
Nálunk ilyen nincs mármint itthon . Igyekszünk úgy terelhetni a kis útját, hogy ő jól érezze magát, hogy a dolgok csak annyira terheljék meg amennyire muszáj és amennyire ő elbírja . Nem akarjuk kalitkába zárni és letörni a szárnyait. Természetesen ettől függetlenül neki sem szabad mindent , rászólunk mi is , megtanítjuk neki mit szabad és mit nem de mindezt próbálva mindig az Ő szintjén.
Sok szülő hatalmasat hibázik ott amikor azt gondolja, hogy uralma van a gyerek felett és eldönti mi a jó neki helyette ... melyik iskolába menjen , milyen szakkörre járjon , mi legyen ha felnőtt lesz. . Stb stb stb de ehhez semmi közünk! A döntés joga egyedül a gyermeké! Nekünk mögötte kell állnunk mint egy megrendíthetetlen várfal és támogatni őt , hogy had nyithassa ki a szárnyait ahogy csak tudja és szeretné.
Én szeretném ha Nara úgy nőne fel , hogy a lehető legszabadabb marad és a ténylegesen (sajnos) kötelező dolgokon kívül semmi más nyomás nem kerül majd rá. Szeretném ha egy kiegyensúlyozott felnőtt válna belőle és ezt már gyermekkorban kell megalapozni .
Tudom sokak számára ez megbotránkoztató meg azt vallják jónak ha a gyerek teljesen levan terhelve és az irányításuk alatt áll.. szerintem ez egyáltalán nem helyes .
Ennyi lenne röviden a szabadon nevelés ahogy én/ Mi gondoljuk ☺️
Megjegyzések
Megjegyzés küldése