Anyák a nagyvilágban 3.rész

Sziasztok!

 Viki vagyok és Ukrajnában, azon belül pedig Kárpátalján élek. 

Tavaly lettem édesanya, van egy csodagyerek kisfiam, Nándor. Én egy megyei hetilapnál és egy online hírportálnál vagyok ukrán—magyar fordító, a munkát nem hagytam abba a gyerek megszületésekor, itthonról dolgoztam, s most már heti 2 nap be is járok. A gyengém a tanítás, iskolában is dolgoztam ukrán tanárnőként, viszont csak hobbiból, nálunk az egyik legalulfizetettebb szakma a pedagógusi állás. Ezt a részét az életemnek picit most hanyagolom, s az iskolás gyerekek helyett kisfiammal próbálok meg rengeteget foglalkozni. Sokat játszunk könyvekkel, fejlesztő játékokkal, s amellett, hogy őt fejlesztem, én is rengeteg módszertani dolgot tanulok ezzel kapcsolatban. Nagyon élvezem❤️

Ukrajnában a terhesgondozás teljes mértékben lakhelytől függ.

 Van olyan kórház, ahol sosem szülnék (pl. pont az, ami a mi járásunkban található), s van, ahol bátran bármikor. Én egy másik járásba (nálunk járásokra van felosztva a megye, minden járásnak van egy városközpontja) mentem el szülni, s terhesgondozásra is oda jártam egy klinikára.

 GYES-re az országban szülés előtt 70 nappal már el lehet jönni (én nem tettem, 30 nappal előtte jöttem csak el).

 Az orvosom fogadott volt, itt szögezném le, hogy nem ítélem el azokat, akiknek nem az, de én így éreztem magam biztonságban. A babaholmik teljes mértékben elérhetőek, van kórházi lista, de nem vészes. A kórházi ellátással meg voltam elégedve, rengeteg segítséget kaptunk a személyzet részéről, mindenki tudta a dolgát. 

 Ami a szokásokat illeti... Sok különlegesség nincs, nekem az volt az újdonság, hogy amikor hazaengedtek minket, a kisfiunkat az édesapjának adták át, s ő kellett kihozza az épületből. Köszönöm a lehetőséget, Adri :)